2014 aug. 17. - Hamvas Béla: A hét bölcs

 

Az uralom szellemi tevékenység, és a hatalom politikai gyakorlatától feltétlenül elválasztandó. A hatalom nem egyéb, mint a sokaság világában a sokaság fékentartása a törvény erejével, fegyverrel, erőszakkal, ahogy éppen lehet, s ahogy a kényszer, az ananké parancsolja. A hatalom merő anyagi tett, s önmagában sem értelme, sem igazsága nincs. A hatalmat az uralom szellemének kell szentesítenie. És ha nem szentesíti, a hatalom szellemtelen, igazságtalan, értelmetlen és gonosz. A hatalmat az uralom igazolja; mert az uralom őrzi a tevékenység gyakorlására adott magasabb megbízatást. A hatalom és az uralom az anyagi természetben, s így az ember történeti közösségében egymást sohasem fedi: ez a kormányzat és a kormányzás megoldhatatlan válsága s gyógyíthatatlan sebe.

 

Túlságosan egyszerű, magától értetődő analógia lenne, ha a szellemi természetű uralom és az anyagi természetű hatalom kapcsán kizárólag a világban meglévő politikai vonatkozásokra figyelnék, amelyek tény, hogy ott vannak, tény hogy működnek. Hamvas pedig ismét alaposan idetette az összefüggéseket a szellemi és az anyagi világ egymásra ható vonatkozásai között.

 

Engem most mégsem ez ragadott meg igazán. Nem szeretek döglött dolgokat boncolgatni, az élet az, ami érdekel. Egy döglött tehén esetében sem az foglalkoztat, hogy miért pusztult el szegény, és főleg nem az, hogy a szomszéd hol hibázott. (Az nem is lehet kérdés, hogy a szomszéd is fontos számomra és a tehene is az. Mindez alap. - ahogy Demény, a vizslablogger mondaná. Tetszik e vagy sem, nem vagyunk, nem létezünk külön egymástól. Ami létezik, ahhoz bizony valamiféle rejtélyes módon kapcsolódunk.)

 

Ami igazán érdekel, hogy bennem hol jelenik meg az a szellemi uralom és anyagi hatalom, amiről Hamvas ír? Hogyan állok saját életemben mindezzel? Csak saját folyamataimra rápillantva, juthatok el addig a felismerésig, amely változást hozhat nem csupán a saját életemben, de a szomszéd tehenének dolgában, sőt, akár társadalmi szinten, a politikában is.

 

Először tehát nem árt magunkon kezdeni...

 

Hol jelenik meg éltemben, döntéseimben az az uralom, amikor a belső indíttatásommal összhangban áramlok magával az élettel? És mekkora teret nyer bennem a hatalom, amikor kényelemből, félelemből, vagy azért mert nem ismerek mást, mert ezt látom nap mint nap magam körül, mert ezt láttam otthon - szolgálom a hatalmat? Mi az, ami valójában irányít? Mi az, amit az életemben követek? Képes vagyok-e meghallani a belső késztetéseimet, azt a halk belső hangot, ami a legnehezebb helyzetekben is megnyugtató módon a helyes irányba hívogat? ..és ha hallom, képes vagyok-e felelősséget vállalva követni ezt a hangot? Ha igen, a szellemi uralom van jelen bennem. Ha nem, akkor a hatalom rabszolgája vagyok. És mivel az anyagi hatalom és a szellemi uralom egyaránt belül keresendő, így a szabadság kulcsa is itt belül, a lelkünkben lakozik.