A hangok és a szeretet

2014. nov. 18.

 

A hangok szeretni tanítanak. Ha tudatosan figyelünk a hangokra, azok felébresztik bennünk az ismerősség érzését. Megérintik a bizalmat, a szeretetet, az elfogadást... de megérinthetnek fájdalmakat vagy félelmet is. Megérintik mindazt, amivel akkor és ott dolgunk van. A hangok nem tesznek mást, csupán egyszerre emlékeztetnek örökkévalónkra és múlandóságunkra. A hang felcsendül és elhalkul... de még a legnagyobb csendben is, mindig, minden pillanatban körül ölel.
 

Anthony de Mello egy gyönyörű hasonlatot bont ki a hangokról és a szeretetről: 
 

"Képzeld el, hogy egy olyan zenekart hallgatsz, amelyben a dob hangja minden mást elnyom. Ahhoz, hogy élvezhessük a szimfóniát, minden egyes hangszerre figyelmesnek kell lennünk. Ahhoz, hogy igazán szeressünk, érzékenynek kell lenned minden egyes körülötted lévő személy és tárgy egyediségére. Nehezen mondhatnánk azt, hogy szeretsz valakit, vagy valamit, ha észre sem veszed. Ha pedig csak néhány dologra és személyre figyelsz, miközben másokat észre sem veszel, az egyáltalán nem szeretet, mert a szeretet senkit és semmit sem zár ki; az magához öleli az élet teljességét; a szimfóniára, mint összhangzásra figyel, és nemcsak erre vagy arra a hangszerre."

 

Jöjjön most egy szeretetteli hangélmény: