2014. szept. 2. Hamvas Béla: Silentium

 

"Életrendem újítása ez: az összes kérdéseket függőben tartani. Ezek szerint a gondolkozást nem lezárni, hanem éppen minden ajtót kinyitni. A fonalakat nem csomóra kötni, hanem minden csomót felbontani. A kérdéseket nem megoldani, hanem azokat megkeresni, minél többet és minél veszélyesebbet és a lehető legélesebben felállítani. A szellem tevékenysége elől a megoldásokkal nem elzárkózni, hanem az összes ajtók és ablakok teljes kitárásával a szellemnek szabad beözönlést és kereszthuzatot biztosítani. Semmiféle szilárd megállapodás és megállapítás. Semmi elv. Semmi meggyőződés. Hadd jöjjön és járjon át a levegő és süssön a nap."

 

Ezek azok az impulzusok, amelyekre a reggeli kávém mellett leginkább szeretek ébredezni. Kora reggel a még fátyolos színek mintha elvennék a dolgok élét. A hangok is mások. Hajnalban sosem nyomasztó vagy dermedt a csend. Éppolyan finom és puha, mint a paplan, amiből kibújok, vagy a köntös, amit magamra rántok. Ilyenkor ébredés után még érintetlen elmével keresgélek a könyvek között és hagyom magam megérinteni, előzetes elvárás nélkül nyitottan.
 
Zárt rendszerek helyett függőben tartani a kérdéseket? ...amikor arra vagyunk kondicionálva, hogy folyamatosan megoldásokat találjunk? ...és ha megvan, akkor jól tegyük el, hogy ne kelljen legközelebb újra keresgélni?  Kezdetektől fogva kondicionálva vagyunk a kész válaszokra. A fű zöld. Megtanultuk, hogy a fű nem lehet piros. Csakis zöld. A kész válaszokból alkotott zárt rendszerek előnye, hogy biztonságosak. A zárt rendszerekben létezve nincsenek nagy nézetkülönbségek, megvannak a kész megoldások, a sémák a helyzetekre, megvan mindennek a protokollja, és így senki sem érzi magát nagyon hülyének. A fű zöld, ezt mindenki tudja. És mivel szabadság van - ezt is mindenki tudja - így a zöld árnyalatán kicsit elvitázgathatunk...
 
A zárt rendszerek azért zártak, hogy ne férjen bele semmi, ami újszerű, ami más, mint a meghatározott. Így maradhat biztonságos - és végtelenül unalmas. Hiányzik belőle a változás lehetősége. Egy zárt rendszerben nincs hely az új kihívások számra. A zárt rendszer ellene van az életnek, amely mindig új kérdéseket tesz fel, amely folyamatos változásokat kínál - és nem elsősorban biztonságot. A zárt rendszert fent kell tartani és ehhez ellenőrzés kell, mert bármi eltérés a rendszer borulását okozhatja. Szükség van őrökre.
 
A szellemi élettel ugyanez a helyzet. Elengedni a megszokott világképünket és kinyit magunkat valami újra veszélyes. Lehet, hogy összeomlik bennünk valami, s ha nem is omlik össze, a nyitottság mindenképpen egy előre kiszámíthatatlan változást hoz, ami félelmetes. Ezért inkább tartjuk a kontrollt. Hamvas pedig azt mondja, tarts nyitva ajtót és ablakot, hagyd abba a válaszkeresgetéseket és tedd fel még intenzívebben a kérdést. Engedd be a napot. 
 
Akkor is, ha a külvilág a zárt rendszerek irányába tör. Akkor is, ha körülötted mindent beszabályoznak. Akkor is, ha tisztában vagy azzal, hogy a zárt rendszeren kívül létezni kevésbé biztonságos... Legyél bátor és a gondolkodásodban, érzéseidben igenis maradj szabad! Nyisd ki a szemed a saját valóságodra és akkor megpillanthatod egy vörösben izzó naplementénél, hogy a fű időnként mégis piros. És ráérzel a kérdések ízére, és elengeded végre a megoldások akarását, elengeded a kontrollt és csak hagyod, hogy a kérdés legyen, olyan intenzíven és veszélyesen, ahogy csak lenni bír. S ha ezt engedni tudod, akkor átjár a levegő és süt benned a nap. 
 
Levegő és napfény. Meg némi víz. És máris élni kezdtél.