A BOLDOG CSALÁDOKNAK NINCS TÖRTÉNETE?

Lehetséges-e a boldogság történetek nélkül? Mi a Te történeted?„A boldog családoknak nincs története.” – írta Tolsztoj. Az a bizonyos tört-Én lenne valóban minden boldogtalanságunk forrása? 


Személyes, családi és az egész emberiséget érintő történeteink egytől egyig fájdalmakhoz, veszteségekhez köthetők. Az élet része a fájdalom, oly annyira, hogy születésünk első, örömteli pillanatait is fájdalommal éljük. S ez talán az élet egyik legmeghatározóbb leckéje, amit elsőként megtapasztalunk.


A boldogság nem történelem. Sokkal inkább az élet áramlásában folyó pillanatok összessége. Boldogság, amikor e pillanatok áramlásában fájdalmaink dacára benne tudunk maradni. Ha ez sikerül, az Én nem törik bele a fájdalomba. Sajnos alapjáraton erre kevéssé vagyunk képesek. Legtöbbünk számára nincsenek példaértékű, meghatározó minták arról, hogy a fájdalomba nem szükségszerű beletörni (magyarosabban: beleszakadni). Így születik személyes történetünk, amely része a családunk közös történetének, amely pedig az emberiség történetének is vezérfonalát adja.


Szerencsére  van út, ami kivezet a történetek fogva tartó hálójából. A hellingeri megközelítésben végzett állítások olyan történésekből indulnak ki, amelyek kilöktek bennünket az élet szabad, fájdalmakkal tarkított és mégis boldog áramlásából. Oda vezetnek, ahol Énünk, vagy valamely felmenőnk Énje eltörött, s amelyet talán éppen mi próbálunk tudattalanul személyes történetünkkel meggyógyítani. Törést a töréssel. Ez sajnos sosem fog sikerülni.


A Hellinger-féle állítások nem tesznek mást, minthogy visszasegítenek saját életed áramlásába – ezzel támogatva tested és lelked gyógyulását,  veled együtt gyógyítva családod szövevényes hálójának töréseit is.