Amikor megszületünk, nem tudhatjuk előre, mennyi idő áll rendelkezésünkre és minden egyes nappal közelebb kerülünk az elmúláshoz. Az életünk egyik nagy ajándéka az idő, amit benne tölthetünk és különlegesen fontos minden perc, amellyel szabadon rendelkezhetünk…

Osztogatjuk az időnket.

Adunk belőle azoknak, akiket szeretünk. Nekem személy szerint szeretnyelvem az idő. Azoknak az embereknek és azoknak  a tevékenységeknek szentelek belőle, akiket és  amit  akkor és ott szeretni tudok.  Éppen ezért igyekszem minden feladatomat, munkámat, tevékenységemet cselekedetemet, emberi viszonyulásomat szeretetben megélni. Nem mindig sikerül, de törekszem rá.

Időt szentelni.

Gyönyörű kifejezés és egészen pontosan rejlik benne a lényeg. Amíg az időmet szentelem valakire vagy valamire, addig a szellemivel vagyok együtt, benne a szeretetben. Időt szentelni csak az életben lehet.

Időnként halogatunk vagy lopjuk a napot.

Ha az időmet halogatom - halasztom, döglesztem - annak semmi köze nincs az élethez. Legfeljebb a vegetáláshoz és a halálhoz. Ugyan nem én haldoklok, - hiszen a haldoklás is szent folyamat, az élet része - a halogatással én magam halasztom meg a dolgaimat, a kapcsolataimat, a kihívásokat az életemben, a lehetőségeimet - elapasztva az élet áramlásának finom energiáit. Halasztom az időt. S vele együtt magamat.

Napot lopni annyit jelent: a nap nem az enyém. Felelősséggel tartozom az időért, ami adatott nekem. Nem lehet következmények nélkül ellopni vagy vesztegetni.

Időt áldozunk.

Gyakran előfordul, hogy  időt áldozunk valamire. Legtöbb esetben olyan munkára, tevékenységre, kapcsolatokra áldozzuk időnket, amelyeket és akiket nem tudunk szeretni, mégis valamilyen szempont miatt elengedhetetlennek érezzük: pénzért, megélhetésért, szívességért, előbbre jutásért, valamilyen egyéb érdekünkért megtesszük. Időráfordításunkat ilyenkor áldozatnak érezzük - sokszor ezzel együtt magunkat is.

Az idő pénz - kicsit másképpen.

Hamvas Béla éleslátással megfogalmazta, hogy a nap, az arany, az uralkodó, az isten, az érték és az idő fogalmai hogyan és miért tartoznak össze. Így ír az arany és az idő kapcsolatáról a René Guénon és a társadalom metafizikája c. írásában:

"Az arany és az idő metafizikai vonatkozása elég világos az ilyen kapcsolatokból, mint: aranyidő: aranykor, vagy: „az idő pénz”, ahol a pénz tulajdonképpen aranyat jelent. Az idő egyenértéke az arany. Ha valakinek életéből időt igényelek, azt arannyal kell kárpótolnom, mert ez az egyedüli, ami az elveszett időnek megfelel. Az embereket nem is munkájukért fizetik, hanem idejükért, az eredményért való fizetség már kései és anyagias gondolkozás tünete. Akitől napot veszek el, annak napot kell visszaadnom. A nap az idő ura és magát az időt is jelenti, s ahogy az arany nem egyéb, mint tömény napfény, nem egyéb, mint tömény idő."

Te mihez kezdesz vele?

Én végre - egyszer és mindenkorra - értéknek tekintem. Az egyik legnagyobb értéknek. Közvetlenül a szeretet után. Igyekszem minél több időt szentelni és minél kevesebb időt áldozni. Ha áldoznék, inkább szeretni próbálok. Ha halogatásom kapom magam, helyre állítom a tiszteletet az idő felé, az élet felé, önmagam felé.

És tisztelem a Te idődet. Azt is, amit arra szántál, hogy mindezt végigolvasd.