Az összhangról

2014. október 30.

 

Nem tudok eleget írni arról, hogy a hangokkal, hangrezgésekkel való tudatos munka mennyire fontos. Miért? Mert minden egyes elemi részecskénk és annak alkotói, valamint a belőlük képződött sejtjeink, szerveink, szervrendszereink, az egész szervezetünk, érzelmi állapotaink, gondolataink mind-mind rezgésekkel bírnak. Minden mozgásban van. Ami mozog, annak pedig van szabályos vagy szabálytalan ritmusa, rezgése, - ha úgy tetszik hangja - akkor is, ha füllel számunkra nem hallható.
 
A körülöttünk lévő világ nem csupán tele van rezgésekkel, hangokkal és ritmussal, hanem azokból áll.
 
Nyomokban vannak élményeink arról, hogy milyen az összhang:  összhang egy boldog pillanatban, összhang egy zenei élményben megmártózva, összhang egy jól működő emberi kapcsolatban, összhang a munkában, a játékban, a táncban... stb. Sajnos a legfontosabb élmény - az ősbizalom, amikor elengedve a kontrollt rábízom magam az életre – a legtöbbünk számára elveszett. 
 
Azokban a kultúrákban, ahol a hangot, a ritmust és a mozgást természetesen és tudatosan használják a mindennapokban, az emberek testi-lelki állapota is kiegyensúlyozottabb és boldogabb. Képesek bízni egymásban és rábízni magukat az életre. Mert ezek az emberek összhangban vannak egymással, a természettel, mindazzal, ami őket körbe veszi. Tudják jól, hogy ez az állapot sosem magányos. Összhangban nincs jelen a magány. Éppen ezért ők soha nem depressziósak. A szorongás sem tartozik  alapállapotaik közé. Elemi megtapasztalásuk születésüktől fogva, hogy valójában nincsenek külön egymástól. Mert az összhangban mindenkinek helye van, a saját egyedi rezgésével, hangjával, ritmusával. Amikor minden létező összes hangja és ritmusa harmóniába kerül, az az összhang.
 
Ha folyamatosan, de legalábbis rendszeresen ebben léteznénk, nem lenne szükség hangterápiára, sem hangtálkezelésekre, sem hangfürdőre, sem dobkörre. Sőt. Semmilyen terápiás munkára sem lenne szükség. Mert a harmonikus hangok a mindennapjaink részévé válva, kísérnék végig életünket, ott lennének minden közösségi, családi együttlétben, s ez által folyamatosan saját egyedi érzelmi/gondolati/fizikai rezgésünkkel lehetnénk jelen – összhangban a többiek szintén önazonos rezgésével.
 
Tudjuk és látjuk, hogy körülöttünk nem ez történik. Mert rezgéseink, érzelmi/gondolati/fizikai állapotaink erőteljesen hatnak egymásra. Nem csak pozitívan, hanem sajnos negatívan is. Negatív hatás, amikor a saját összhangban szóló rezgésedből tartósan kibillensz. És sajnos van egy pont, amikor már egyedül nem sikerül visszatérni. Mert talán már az is feledésbe merült, hogy milyen volt az az állapot... hogy milyen volt az a bizonyos összhang,
 
A hangterápia abban segít, hogy emlékezz. 
 
Emlékezz a saját egyedi hangodra. Emlékezz az együttlét erejére és összhangjára. Emlékezz az élet ősbizalom állapotára, amikor még nem kellett senkinek megfelelned, nem kellett cselekedned azért, hogy elfogadjanak. Elég volt annyi, hogy az legyél, aki vagy. Önazonosan. S neked is elég volt, hogy a másik az legyen, aki – anélkül, hogy ő meg akarnak felelni neked...
 
Ez minden, amiért a hangokkal dolgozom és amiért fontosnak tartom a tudás és az élmény továbbadását. És ez az, amiért az egyik régi vágyam, hogy a hangtálak, a dob, a hangokkal végzett játék, és/vagy minőségi tudással és figyelemmel végzett segítő munka minél többekhez eljusson. Minden családba... Minden közösségbe... Hiszek abban, hogy a hangmunkával megteremthető összhang képes felszámolni a kirekesztést, az elutasítást, a félrecsúszott kommunikációt, a betegségbe torkollt állapotok sokaságát és képes visszavezetni bennünket a szeretetbe.