Meg kell tanulnunk emlékezni. Nem arra, ami történt sikeres vagy éppen kudarcokkal teli időszakainkban. Nem a tényekre és eseményekre, hanem arra, akik akkor és ott voltunk, arra, hogy kik voltunk, amikor működött az életünk.

Az emberiség ismeri történelmét. Évezredekre visszamenőleg nyomon követhetjük, milyen háborúk zajlottak, kik voltak a résztvevői, miféle egyezmények mikor és hogyan történtek. Az eseményekhez tartozó városok és személyek nevei is pontosan felidézhetőek. Könnyedén elérhetőek a tények, amelyek köré a különféle, sokszor ellentétes magyarázatok és értelmezések szabadon kanyaríthatók.

Az emberiség csupán egyet felejtett el: önmagát. Ki volt kollektíven, amikor a háborúk, népirtások, pusztítások történtek? Ki volt az aranyláz idején? Ha emlékezne, a Tört-Én-elem nem ismételné önmagát. Ha emlékezne, nem követné el újra ugyanazokat a hibákat, nem okozna magának újra meg újra szenvedést.

Az emberiség belőlünk áll. Belőled és belőlem. Ahogy Hamvas mondja: „A pácban mindenki benne van”. Elfelejtettük önmagunkat. Nem emlékezünk másra, csupán személyes történelmünk darabkáira. 
 
Tedd most félre kicsit személyes Tört-Én-elmédet!

Emlékezz!

Ne csak arra, aki most vagy. Arra is, aki tegnap voltál!

Ki voltál a sikereidben? Kicsoda a kudarcaidban? 
Ki voltál, amikor megszülettél? 

Ki vagy most e kérdések megválaszolása után? Ki lehetnél, ha a múltad darabkái nem lennének lehasítva? Ha „csak úgy”, önmagad teljességében, arra emlékezve élnéd az életed?

Ki lennél, ki lehetnél a Tört-Én-elméd nélkül?

…és végül: Ki lenne és ki volt az emberiség saját Tört-Én-el(e)me nélkül, emlékezve önnön teljességére?

Milyen lenne ez a világ? …milyen volt akkor? 

…az Aranykor…

Emlékezz!

2014. január 12.