.png)
Amikor a gondolatok-érzelemek körforgásból adódó hitrendszer meggyőződéssé válik, elszabadul az őrület. Minél többeknél szabadul el, annál őrültebbé válik a világ – és ehhez semmi köze nincs a munkahelyednek, a politikának vagy a párkapcsolati helyzetednek.
Évek óta hallgatom egyre több ismerősömtől , sőt jártomban-keltemben ismeretlenektől is – , hogy a világunk mennyire élhetetlen. Hogy szinte lehetetlen huzamosabb ideig jól lenni, mert tönkre tesz…
- a környezetszennyezés…,
- a gazdasági helyzet…,
- a politika…,
- az ide érkező vagy érkezni akaró idegenek…
- a család…
- a munkahely…
- általában az emberek, akik olyanok, hogy…
Amikor ebbe a gondolatmenetbe beleragadsz, elindítasz egy körforgást. Először is különféle érzelmeket generálsz: reménytelenséget, kiszolgáltatottságot, haragot, gyűlöletet, félelmet, aggodalmat, a tehetetlenség érzését. Az érzelemhalmaz a gondolatokkal karöltve táplálni kezd egy gyökeret eresztő hitet, hogy a jólléted rajtad kívül valaki vagy valami mástól függ. Ezt a hitet addig táplálod a gondolatokkal és az érzésekkel, hogy egy idő után személyes valóságoddá szilárdul.
Ezen a ponton pedig nincs az az ember, aki meg tudná ingatni a meggyőződéssé vált hited. Megszűnt a rés a pajzson. Bezártad magad.
Ezen a ponton pedig nincs az az ember, aki meg tudná ingatni a meggyőződéssé vált hited. Megszűnt a rés a pajzson. Bezártad magad.
Amikor egy hit meggyőződéssé válik, onnan ismered fel, hogy az életed tartósan nehézzé vált. Nem arról van szó, hogy vannak húzósabb időszakok, hanem hogy tartósan és rendíthetetlenül nyomasztó számodra az élet, örömből jóllétből csak ritka pillanatok jutnak.
Pár éve láttam egy videót, ahol egy jómódban élő hölgy - akinek van családja, szerettei, otthona stb. - a kétségbeesésig aggódta magát a jegesmedvék éhenhalása miatt. Szemlátomást semmi más nem töltötte ki az életét, mint az aggodalom és a szorongás a jegesmedvék kapcsán. Kívülről nézve a hölgy kicsit őrülnek tűnt. De számára mindez a totális valóság volt. Mert meggyőződött róla. Olvasott róla, látott filmeket. Beszélt róla. Végül már csak erről tudott beszélni.
Nincs ezzel baj feltétlenül, lehet ebben is létezni (sok szenvedés árán), de jó ha tisztában vagyunk azzal, hogy nyugati társadalmunk ezt a gondolkodási-érzelmi-hitrendszerbeli körforgást hol őrültnek tartja – pl. a jegesmedvék esetében, hol pedig kifejezetten támogatja, pl. politika, gazdasági témák, foci, valamely emberrel, vagy embercsoporttal kapcsolatos frusztráció esetén.
Félreértések elkerülése végett, nem az okozza a negatív spirált, hogy foglalkozol ezekkel a témákkal. Hanem ha a személyes valóságodat képtelen vagy megkülönböztetni a gondolatoktól. Ha a valóság élménye helyett a valóságról való agyalás veszi át a hatalmat feletted. S ha végül belekövülsz mindebbe. Ez tuti recept a boldogtalanságra.
Ha megszűnt a rés a pajzson és bezártad magad, nincs senki, aki kívülről ki tudna téged segíteni onnan. Kirángatni sem képes. Csak várni tud, elfogadással megteremtve körülötted egy biztonságos légkört, hogy te magad előmerészkedj a pajzsod mögül, és hogy elengedd végre az őrületet, ami egy ideje már elzár az élettől. Attól az élettől, ami biztosan nem olyan, mint amilyennek bármelyikünk szerint lennie kéne. Hanem pontosan olyan, amilyen: valóságos. És illúzókkal teli. És ellentmondásos. ;-)