KÜLÖNBÉKE

 A különbéke nem más, mint a kapcsolat az élettel. E kapcsolat azonban bántalmazottként csakis a semmivel köthető - ahogy Szabó Lőrinc írta - elfogadva a fájdalom szörnyű arcát, az élet harcát és a pillanatokra felvillanó béke lehetőségét, amely sosem ereszthet gyökeret és sosem szökkenhet szárba. Mindez arra elég, hogy még éppen elviselhetővé tegye az életet. A boldogság és az öröm állapota azonban elérhetetlen marad, csupán egy-egy pillanatra sejlik fel, majd tűnik el újra a semmiben.
Van azonban másféle különbéke is.

Különbéke, amely akkor is benned van, amikor csapkod körülötted a villám. E békekötés akkor és ott indul, amikor kiszállsz a játszmából. Először érzékelni kezded a különbséget a valódi szeretetettel teli kapcsolatok és a bántást, megszégyenítést, elutasítást, kirekesztést is magába foglaló “szeretet”-kapcsolatok között (mert bizony ezt is így hívjuk!). A valódiban lehetsz határtalan, meztelen és védtelen. Lehetsz időnként hülye, hibázhatsz, lehetsz elefánt a porcelánboltban, lehetsz fáradt, rosszkedvű, más mint a többiek, mégis elfogadnak. Veled vannak. Odafigyelnek rád.

Ám ellentétben a valódi szeretettel, a “szeretet”-kapcsolatokban végzetes hiba lehet, ha nem vagy tudatában határaidnak, mert átgázolnak rajtad. Vagy te gázolsz át óvatlanul másokon, mivel a saját határaid felismerése híján a többiekét sem érzékeled. Sokszor fel sem tűnik, annyira természetes, hogy bántanak és hogy bántasz. Mert ugye a világ ebben a mezőben ilyen. Tükör. Harcolni kell. Védekezni. Vagy támadni. Manipulálni. Előre gondolkodni. Meggyőzni a másikat az igazunkról.
Másféle különbéke az, amikor megpillantod az átjárót az újba.

Látod, hogy a világ olyan, amilyen és te is olyan vagy, amilyen. Ráeszmélsz, hogy nincs semmiféle tükör. A mező megváltozik körülötted. Szárba szökken a természet - a Te természeted is. Meglátod, ahogy kinyílnak a virágok. Másféle hangokat észlelsz magad körül. Valahogy minden szeretetteljesebb. Nem csupán biztonságban érzed magad, hanem végre abban is vagy!  Minden ugyanaz, mint eddig és mégis minden egészen más. Nem a világban gyúlt ki a fény  - ott mindig is égett, hanem benned. Megtaláltad a kapcsolót. Felismered, hogy már nem Az van. Hanem valami egészen más. Sosem ugyanaz, mint tegnapelőtt.

 

TEGNAPELŐTT:

2014.  Június 24.