MIÉRT A CSEND?

 ​Senki nem ismerheti nálad jobban a megoldásokat.
Senki nem tudhatja rajtad kívül, mi neked a jó.

 

Ezért a másoktól érkező válaszok nem fognak közelebb vinni saját megoldásaidhoz.
Amíg másokat követsz, addig nem tudod a saját utadat járni.

 

Saját utadhoz csak a csend képes elvezetni.

Válhatsz azzá, aki nem kívülről várja a biztonságot. Aki a nehézségek dacára képes saját útját járni. Aki már nem a sikerélményeket űzi, nem a kényelmét tartja szem előtt, és nem is azt, hogy másoknak megfeleljen. Ehhez segítenek hozzá a csend különféle "arcai", a hangtálak, a gong és a dobok hangterében, valamint a mozdulatok és a légzés gyakorlásának csendjében, vagy a családállítás terében.


Gyermekként a követés (utánzás) által rengeteg fontos dolgot sajátítunk el a világról. A követés által tesszük le szociális attitűdünk alapjait. Mindez nagyon fontos ahhoz, hogy felnőttként magabiztosan tudjunk mozogni a világban. Ám ha követésből nem érkezel meg a saját életed ösvényére, pont a magabiztosságod, az önbizalmad és az önazonosságod vész el.


A felnőtt létállapot nem csupán azt jelenti, hogy pl. egzisztenciális szempontból a saját lábadra állsz, hanem azt is, hogy a korábban kapott és addig követett életmintáidat felismered, majd szeretettel elengeded, hogy végre a saját, egyedi, addig járatlan utadat járhasd.


Ez a döntés rejt magában némi kockázatot. Nem tudhatod előre, hogy a saját utad kényelmesebb, sikeresebb, biztonságosabb lesz e korábbinál. Ezért annyira nehéz kilépni a gyermeki létállapotból. A korábban kapott életminták követése már ismerős számodra. Az ismerősség érzése pedig biztonságot ad. Gyermeki létállapotban azonban ez a biztonságérzet folyamatosan másoktól függ. Amíg követed a járt utat, megerősítést kapsz és támogatást. Ha viszont megpróbálsz letérni róla, akkor érkeznek a kritikák és az ítéletek. Nehéz kikeveredni a megfelelés iránti vágyból. Ami pedig a kritikáknál is nehezebb lehet érzelmileg, ha aggódni kezdenek érted: "Mi lesz így veled???" Az ítélet + aggodalom együtt: "Ennyire nem vagy képes értékelni amit kaptál tőlünk? Neked semmi nem elég jó??"  A meghatározó jelentőséggel bíró személyek életünkben - szülők és felmenők, tanárok, felettesek a munkahelyen, stb. - sokszor maguk is hozott életmintáik követésében vannak, ahelyett hogy a saját útjukat járják.


Hogy a számodra meghatározó személyek a saját életük ösvényét járják e vagy sem, a reakcióikból felismerheted. Ha aggódnak, bírálnak, érzelmileg rángatnak, akkor még ők maguk is megfelelésben vannak saját tekintélyszemélyeik felé. A te távolodásoddal ők maguk is elbizonytalanodnak és emiatt támadnak vagy próbálnak visszatartani. Azonban ha bírálatok helyett szabadon engednek, bíznak benned és bátorítanak, ha távolodásod miatt saját magukat sem vonják kétségbe és téged sem, akkor minden bizonnyal már ők is meglépték azt, amit tenni készülsz.


MIÉRT ANNYIRA FONTOS MINDEHHEZ A CSEND?


Ha még nem próbáltad, tehetsz egy 15-20 másodperces kísérletet. Kapcsold ki magad körül a zajokat, a zenét, a rádiót, stb. és hunyd le a szemed. Próbáld meg kiüríteni az elméd. Nagyjából meddig sikerült fenntartanod ezt a kiüresedett állapotot?


A legtöbb ember számára nagyon nehéz önmagában csendet teremteni. Az elme állandóan újabb gondolatokat dob fel. Tervez, nyüzsög, aggódik, rágódik vagy a külvilág történéseire figyel. Az elme gondolatai azonban nem te vagy. Ha figyelemmel követed ezeket a gondolatokat, tetten érheted eredetüket: "ezt anyukám szokta mondani ", "ez abban a filmben hangzott el", "ezt Feldmár Andrástól olvastam, azt Hamvas Bélánál, ezt a félelmet vagy ítéletet az a bizonyos cikk vagy megjegyzés táplálja..." stb.


Sok közöttük valóban értékes gondolat. Más gondolatok pedig kifejezetten rombolóak.
Egyik sem a tiéd. Csak kölcsön vetted.


Csak a csend tud segíteni abban, hogy megfigyeld magadon ezeket a hatásokat.

Csak ha lehalkítod a fejedben nyüzsgő hangokat, akkor tapasztalhatod meg végre a sajátodat.


Kikeveredve a sokáig biztonságot és támogatást nyújtó követésből, a csend bizonyul a legjobb tanácsadónak. A csend azonban nem a magányt jelenti, hanem az élő kapcsolatot. Nem lehet egy kapcsolat élő, amíg a benned szóló mindenféle hangra figyelsz. Addig önmagadhoz sem tudsz még kapcsolódni - és így máshoz sem, legfeljebb a másik által hordozott mintákhoz. S ha a másik is csupán a mintáin keresztül kapcsolódik a tieidhez, nem lesztek képesek egymást látni. Sokszor ettől válnak annyira reménytelenné és magányossá emberi kapcsolatok.


Lehetsz együtt másokkal, miközben belül a csendben vagy. Ez egy egészen másfajta együttlét, mint amihez alapjáraton szokva vagyunk.


A csend tehát nem a magányhoz vezet. Ellenkezőleg. Az állandó elmezaj vezet a magányossághoz.


A csend képes elkísérni saját utadhoz. Hogy mit találsz ezen az úton, rajtad múlik. Te töltöd meg tartalommal.