Az ógörög kifejezés - therapeia - gyógykezelést, gyógyítást jelent. De ez mindössze csupán az elsődleges jelentése a szónak. További jelentései ennek a  kifejezésnek: tisztelet, figyelem, gondoskodás, kíséret, ápolás, védelem/testőrség. Aki ezt adja, ő a terapeuta.

Napjainkban e szó komplex jelentését elfeledve ma már többnyire csak az elsődleges jelentést vesszük figyelembe. Minden bizonnyal ebből adódik, hogy a terápia kifejezést hivatalosan csak orvosok, pszichoterapeuták és pszichiáterek alkalmazhatják és csak azokra a gyógymódokra, amelyek ezekben a szakmai körben elfogadást nyertek.

A hangterápia tehát így, ebben a hivatalos formában nem létezhet. Ugyanakkor a hangok, hangrezgések hatásait az ember ősidőktől fogva figyeli és alkalmazza. Már az ősemberek is énekeltek és táncoltak, ezzel jutva abba a különleges állapotba (transz), amelyben megélhettek egy mélyebb kapcsolatot egymással és valami nagyobbal. Indiában még napjainkban is a zenének külön istene és temploma van. S a leendő zenemester ez előtt az isten előtt, az egész faluközösség jelenlétében vizsgázik, bizonyítva, hogy sok év gyakorlás után sikerül transzba juttatnia az embereket. Csak így bízható rá a falu közössége. A tanítvány e vizsga által válik a zene mesterévé, őrizve ettől fogva közössége hangjainak harmonikus rezgését.

Sem az ünnepek, sem a mindennapok, sem a fontos események nem voltak elképzelhetők egy közösség életében hang-zene-ritmus nélkül. A kezdetektől jelen vannak a közösségekben azok az emberek - sámánok, javasemberek, gyógyító boszorkányok - akik a hangok, a zene, a transzállapotok előhívása által segítették közösségüket, hol a gyógyulásban, hol a közösségi célok elérésében.

A hangterápia - a szó komplex jelentésével értve - napjainkban is jelen van: éneklünk a pici babának, amikor altatni, nyugtatni szeretnénk, némi extázisért koncertekre járunk, hallgatjuk a megnyugtató orgonahangokat a templomban, ahol a papok is énekkel kísérik a szertartásokat. Kísérik. Figyelemmel, tisztelettel, gondoskodással. Sokszor védelem gyanánt. Mindez therapeia a szó összetett értelmében. S aki ezt adja valamilyen formában, ő a terapeuta.

Az évezredes megfigyelések mögött - többek között a Peter Hess hangmasszázsnak köszönhetően - ma már rengeteg bizonyított tény és esettanulmány áll, amely igazolja a hangok gyógyító hatását. A hivatalos álláspont, hogy a hangrezgések beindítják az öngyógyító folyamatokat. Tehát nem a hangok gyógyítanak, hanem az ember, a közösség gyógyítja magát abban a hangtérben, amely a terapeuta (komplex jelentéssel értve!) segítségével, sokszor a közösség aktív részvételével létrejön.

Ugyanez a helyzet a Hellinger-csoportokkal is. Létrejön egy tér, amelyben változások indulnak be a közösség aktív jelenlétével. A változások pedig időnként testi-lelki- szellemi gyógyulásokhoz is vezetnek. 

Terápia mindez? Vagy mégsem?

Ki-ki döntse el maga.

A magam részéről azon vagyok, hogy maximális jelenléttel, figyelemmel, tisztelettel, gondoskodással, kísérjem a hozzám fordulókat folyamataikban hangokkal, vagy csenddel. Ahogy annak ott és akkor helye van.

Szerző: Góra Edina