2014 aug. 16. - Szép Ernő: Rigó

Hogyan lehet egy rigót figyelve eljutni az élet esszenciális kérdéseiig, mely szerint mi  az, ami nélkül igenis lehet élni? És ott motoszkál  a ki nem mondott, de mégis feltett kérdés: mire van szükség valójában az élethez?

Hogy élsz te meg szavak nélkül
Hogy élsz te meg javak nélkül
hogy élsz te meg isten nélkül
Hogy élsz te meg minden nélkül

Úgy tűnik, sok mindent képes megmutatni az élet, ha van szem, ami meglássa. Akár egy az udvaron bokázó rigón keresztül is.

Szavak...

Hogy lehet az, hogy nincs szükség az élethez szavakra? A szavak a benyomások, érzések, megélések, pillanatok  gondolati kifejezései, a tárgyak..., tehát mindaz, amit verbalizálunk.  Hogyan lehet élni a gondolati verbalizálás nélkül? A rigó a maga kis létével azonban éppen arra bizonyíték, hogy szavak nélkül is van élet. De vajon létezhet-e gondolat szavak nélkül? A szó nélküli szó... a gondolat nélküli gondolat... vagy akár a hang nélküli csend.

Vannak fogalmak, amelyek szorosan összetartoznak, amelyek nem létezhetnek egymás nélkül. A hang és a csend ilyen. És azt hiszem, a szó nélküli szó is az - amely véletlenül sem némaságot jelent, csupán valami teljeset, valódit, korlátlant és ítéletmenteset. Így valahogy:

Szó: a macska - amely, vernyákol éjszaka és nem hagy aludni, amelyik dorombol a szőnyegemen, amelyik betegségeket terjeszt, amelyiket szeretek, utálok, allergiás vagyok rá, istenként tisztelek vagy rohadtul nem érdekel, az sem hogy a világon van.

A szó nélküli szó: a macska - amelyben bármiféle előjel és ítélet nélkül  benne foglaltatik mindaz, ami ő maga, ami tapasztalat csak egyszer is megjelent általa a világban. Ez maga végtelenség. Valójában nincs rá szó. Csak szó nélküli szó. Ha ebben létezünk, ott sima szóra már tényleg nincs szükség.

Javak...

A madárnak semmije sincs, mégis minden elérhető számára. Nincs otthona, de van hol aludnia. Nincs étele, de van mit ennie. Nincs vize, de van mit innia. Nincs szava, de van hangja.  Nem birtokol, ellenben van szabadsága. Nincs párkapcsolata, sem párkapcsolati problémája, mégis van párja költenek minden évben és születnek kisrigók. Nincs szava a hitre, sem istenre, ellenben nem kérdés számára az életbe vetett bizalom.

Isten...

Az előbbiekből adódóan nagyon úgy tűnik, akinek van istenélménye, annak nincs szükségre istenre. (Már megint a szó nélküli szónál tartok és véletlenül sem az istentagadásnál!) Ami van, ítélet és megkülönböztetés nélkül, arra nem kell szó. Sem fogalom. Mert magától értetődő a jelenléte. Azt hiszem, az ember számára isten pontosan akkor teremtődött, amikor elveszett vele a kapcsolat. Addig létezett anélkül, hogy szót kellett volna találni rá - megkülönböztetésül mindattól, ami  az ember szerint nem-isten.

Minden...

Régen sokszor hallottam - egyébként gyermekpajtásaimtól -  hogy a "A minden az semmi!" Akkor csak bosszantottak mindezzel, ma meg már zsigeremig átjár az az elemi bölcsesség, amit akkor többször kimondtak nekem.  A minden - semmi. Aki minden akar, valójában semmit nem akar. És aki minden nélkül él, az valójában semmi nélkül él. Vagyis megvan mindene.