2014 aug. 18. - Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől

"Nem úgy áll a dolog, mint ahogy a romantikus szerelem elmélete szeretné beállítani, mely szerint az egész világon csupáncsak egyetlen személy létezik, akibe szerelmesek lehetünk, az élet nagy lehetősége, ha rábukkanunk az illetőre, és amikor őt szeretjük, mindenki mástól megvonjuk szeretetünket. Az a szeretet, amely csak egyetlen személyre irányul, éppen ezen okból nem valódi szeretet, hanem szadomazochista kötődés. Ha szeretünk valakit, az magában foglalja általában az emberek szeretetét. A gyakori elképzelésekkel ellentétben az emberiség szeretete nem valamiféle elvonatkoztatás, mely egy adott egyén iránt érzett szerelem "után" következik, s nem is valamiféle kibővítése a szeretet "tárgyával" kapcsolatos élményeinknek. Ellenkezőleg, a konkrét egyén iránti szeretetnek előfeltétele az emberiség szeretete, bár ez utóbbi - eredetét tekintve - mégiscsak hús-vér egyénekkel való kapcsolatban alakul ki." Erich Fromm - Menekülés a szabadság elől

A minap pontosan ez volt a téma egy barátommal, aki arra panaszkodott, hogy miért nem indul be ügyfélköre valamiben, amit szeret, ami számára fontos és amiben meglehetősen jó is. Foglalkoztatja a dolog és sokat is tesz érte, nézegeti a sikeres ötletek kulcsát boncolgató weboldalakat, cselekszik is... de valahogy mégsem akar beindulni az egész. Nem igazán érkeznek meg hozzá az emberek.

Beszélgetni kezdtünk az emberi kapcsolódásokról és elég hamar a szeretetnél kötöttünk ki. A társát nagyon szereti, de az emberek - állítása szerint - nem nagyon érdeklik. Hiányolta az érzelmeket, hogy nem érez irántuk semmit. Csak a párja felé. Pedig a szeretet nem feltétlenül egy magasztos érzelem. Nem csak az a szeretet, amikor hevesebben ver a szívünk. Olykor elég csak annyi, ha képesek vagyunk nyitni az emberek felé, őszintén és szándékmentesen. Ez is a szeretet arca. Mindez valójában nem érzelem, inkább egy állapot, egy beállítódás. Ez az a kiindulási alap, amire minden más ráépíthető és ez az a nem elhanyagolható pont, amiről a sikerre vezetni próbáló könyvek, weboldalak nem beszélnek. Hogy nem elég a munkádat, hivatásodat, szolgáltatásodat szeretni. Azokat is tudni kell szeretni, akiknek szól mindaz, amit képviselsz, akiket szeretnél elérni.

És egyáltalán... hogy fontos fejlődni a szeretetképességben. Megérkezni a szeretet állapotába. Oda, amikor nem én szeretek, nem engem szeretnek, hanem a szeretetben vagyunk, együtt.

Ha hiányzik az érdeklődés, a nyitottság, akkor nem fog menni a szándékmentesség sem. Akkor azok az emberek, akiket megkeresel, azt fogják érezni, hogy akarsz tőlük valamit, és hogy leginkább elvenni akarsz. (Ez az egyik legnagyobb félelmük.) Ez sajnos akkor is így történik, ha szívvel-lélekkel végeznéd velük a tevékenységed és éppen adni szeretnél. Nem elég a tevékenységet szeretni...

- De mi kell ahhoz, hogy szeretni tudjam őket? - kérdezett vissza.
Nem sokat tudtam mondani. Talán csak annyit, hogy ...ne akarj szeretni. Csak legyél ott. Legyél jelen. És végre ne magadra figyelj, hanem a másikra. Állítsd le egy pillanatra a  forgást magad körül. Állj le. Kicsit felejtsd el magad és végre figyelj a másikra. Ez minden.