2014 aug. 19. - Csögyam Trungpa: Cselekvő meditáció

"...ilyen értelemben nem létezik"titkos tan", amely csupán kevesek kiváltsága. Buddha tanai mindenkinek hozzáférhetőek, sőt oly egyszerűek és könnyen érthetők, hogy szinte benne foglaltatnak a szóban forgó tanítvány jellemében. Lehet ő részeges, kötekedő alak, ám hibáiban rejlenek lehetőségei. Ahhoz tehát, hogy emberünk életet adhasson a bodhinak (annak, akiben felébredt a bölcsesség), tisztelnünk kell jellemét, s meg kell nyitnunk a szívünket a benne élő erőszakos hajlam előtt. Mély tisztelttel behatolva a lelkébe, az erőszak kezdeményező ereje a spirituális élet fő mozgatórugójává válhat. Ezzel megtettük az első lépést, s lefektettük egy kapcsolat alapjait."

Annyira könnyű az előbbieket félreérteni és felhördülni, hogy "Mi van?! Mégis mi a fenét tiszteljek egy részeges, kötekedő alakon?! Rohadjon meg ahol van, engem pedig lehetőleg kerüljön el jó messzire!" Mi is lenne a gond ezzel a zsigeri reakcióval? Hiszen a lehető legtermészetesebb az, hogy a részegességet, a kötekedést, a függőségeket meg a bántalmazást elutasítjuk...

A félreértés csapdája abban rejlik, amikor emberünket, példának okáért a kötekedőt, azonosítjuk a tetteivel. Amikor ítéletet mondunk felette, nem csupán a tetteire mondunk nemet, de az emberre is. Csögyam Trungpa nem arról beszél, hogy az efféle viselkedést alaposan dicsérjük körbe és veregessük vállon az illetőt. Szó nincs erről. Amit leírt, felhívja a figyelmet arra, hogy vegyünk észre valami fontos dolgot: Nincs olyan ember, akiben minden fekete, aki csak árnyékból áll, akiben nincs egy cseppnyi fényes folt sem. (Ez ellentmondana fizikai törvényszerűségnek, árnyék csak akkor jöhet létre, ha van fény, ami világít és van tárgy, amire rávetül.) És amíg ott az a cseppnyi fény, ott van az esély is a változásra. Az az apró fényfolt pedig elég lehet arra, hogy megnyissuk magunkat és legalább ott, azon a ponton még a kötekedő részegest is tisztelni tudjuk. Nem azt, amit tesz, hanem azt, aki. A személyét.

Abban az esetben, ha még így is túlságosan meredeknek érzed a tiszteletet felé, érdemes megfigyelni, hogyan viszonyulsz saját árnyékaidhoz.

Amikor hiteles és önazonos vagy, akkor nem vagy sem jó, sem rossz. Csupán önmagad vagy.  Ha önmagadból cselekszel, nem válsz bűnössé, sem bűntelenné, mert a bűn csak az ítélet által létezhet. És a külvilágban veled történő dolgokat sem fogod büntetésnek érezni. És igen... ebbe beleérkezni, megintcsak a szeretetképességre van szükség...

Bármiféle élő kapcsolat alapja csakis a nyitott szív és a tisztelet lehet. Ha nem ez az alap, ott élő kapcsolatról nem igazán beszélhetünk. Milyen kapcsolat lehet közöttünk, ha nem tudlak tisztelni téged és bezárom előtted a szívemet - ellenben minden kanyarban jól megítéllek? Milyen kapcsolat az, amelyben ha a kedvem szerint teszel, jónak ítéllek, ha pedig másképp cselekszel, azt gondolom rossz vagy, és esetleg még meg is büntetlek?

A nyitottságon és tiszteleten alapuló élő kapcsolat az, ami gyógyít téged is, engem is, és a világunkat is. Ez a kapcsolat megélhető és fenntartható bárkivel, akivel akár csak pár pillanatra is kapcsolatba kerülünk - legyen az virágárus, jegyellenőr, egy kolléga, vagy a társunk. Ha megtanulunk így kapcsolódni és létezni együtt, életre kelhet Balogh Béla bácsi elhíresült mondata: "Világomban minden rendben van." Sőt, ha ez összejön, túllépve önmagunkon megérkezhetünk abba, hogy  a világban minden rendben van. Nem csak az enyémben. A tiédben is. Mert ez a világ mi vagyunk.