2014. aug. 23. - Krishnamurti: Végső szabadság

"Kreatívnak lenni nem azt jelenti, hogy képeket kell festenünk vagy verseket kell írnunk, és híressé kell válnunk. Ez nem kreativitás - ez pusztán az ideák kifejezésére irányuló, a közönség által értékelt, vagy semmibe vett képesség. A képességeket nem szabad összetévesztenünk a kreativitással. A képességek nem azonosak a kreativitással, a kreativitás egy teljesen más létállapot - nemde? Olyan állapot ez, amelyben nincs jelen az én, amelyben többé már nem az elme szolgál tapasztalásaink, ambícióink, törekvéseink és vágyaink központjául. A kreativitás nem egy folytonos állapot: percről percre megújul, mivel egyfajta mozgás, amelyben nincs jelen az „én", és az „enyém" fogalma, amelyben a gondolat nem fókuszálódik egyetlen adott élményre, törekvésre, teljesítményre, célra és indítékra sem."

Sok év reklámgrafikával eltöltött évvel a hátam mögött, elmondhatom, hogy kreatív életterületről jövök. Volt időm hozzászokni, hogy a rendelkezésemre álló elemekből (pl. szöveg + felület + logó, esetleg kötött színek)  hozzak létre valamit, ami újszerűen hat. És akkor mindenki örül... én leginkább, hogy nem buktam le és derült ki rólam, hogy mégiscsak kutyaütő vagyok, nem pedig kreatív. :-)

A kreativitás jelentése a mindennapokban nagyjából annyit tesz: ötletes, leleményes. S ha már a leleményesnél tartunk, úgy tűnik, Odüsszeusz volt az első híres kreatív, akinek neve mellett állandósult ez a kifejezés. Ő pedig tény, hogy nem unatkozott és az is tény, hogy utazása során semmiféle sémát nem volt hajlandó követni. Minden élethelyzetet a maga egyedi módján, sokszor váratlan fordulatokkal és lélekjelenléttel oldott meg. Nem foglalkozott azzal, mások mit hogyan szoktak csinálni. Így vált belőle eposzhős.

Krishramurti azonban még ennél is tovább megy. Azt mondja, a kreativitás egy teljesen más létállapot, amely minden pillanatban megújul és ezzel meglehetősen kreatívan újra értelmezte a kreativitás fogalmát. A kreativitás - valami új létrehozásának képessége, vagyis a teremtőképesség -  mélyebb értelmére világít rá, amelyben nincs jelen az én és így valami nagyobb rendező erő szolgálatába állva hozhatunk létre valamit. Sőt! Pontosabban megfogalmazva nem is mi teremtünk, hanem a valami nagyobb alkot valamit általunk. Ha ez egy művésszel történik, azt mondjuk, megcsapta az ihlet. Valójában belépett egy másfajta tudatállapotba, ahol egy kicsit sikerült megszabadulnia önmagától és átlépve énhatárait adta át magát a teremtésnek. Ilyenkor alkotása teremti önmagát, általa.

Ráérezni minderre - inspirálódni és a mélyebb értelemben kreatívvá válni -, ego-beállítottságú tudatállapotban nem lehetséges. Amíg az "én" akar és nyüzsög, addig a valami nagyobb nem fog teret nyerni bennünk. Nem azért, mert nem tudna, hanem mert ennyire tiszteletben vagyunk tartva.

Hogyan legyünk mégis valóban kreatívak? Hogyan haladjuk meg énhatárainkat? Mi kell mindehhez?

• Ősbizalom - amely által át merjük végre engedni a kontrollt - és önmagunkat - valami nagyobbnak.
• A kapcsolatteremtés képessége - amely nélkül nem érhető el az ősbizalom állapota.
• Nyitott szív  -  mert a szeretetképesség nélkül valódi kapcsolatot építeni lehetetlen. Enélkül maradnak az egymásra vetítgetések.
• Kitartás és hit - benne maradni a megkezdett folyamatokban akkor is, ha nem látszik az eredmény.
• Bátorság - merni hozzáérni a legnagyobb fájdalmainkhoz és félelmeinkhez, amelyek akadályoznak abban, hogy megnyíljon a szívünk.
• Döntés - hogy végre elindulok a régi fájdalmas sémáktól valami új és egyelőre ismeretlen felé.
• Tudatosság - hogy a vágyott változást csakis magamon tudom elkezdeni.
• Felismerés - hogy valami nagyon nem oké a világban és változásra van szükség.

...és akkor most eljutottunk a Kisvakond nadrágja c. mese legelejéhez. :-) A mélyebb értelemben vett kreativitáshoz már csak végig kell menni rajta.