A hely joga

2014. október 1. 

 

A napokban olvastam egy bejegyzést, mely szerint ha beállsz a sorba és többször kilöknek onnan, akkor köszönd meg mindezt annak, aki kilökött, mert talán más a dolgod... és ő érte is állj ki a sorból, mert ez által - átadva a helyet - felemelheted őt. 
 
A téma, amit az író érintett - a hely joga - több kérdést is felvet. 
Az első kérdés, amit nem árt tisztázni, hogy valójában kinek is a helyén állsz? Ha valaki másét foglalod tudatosan vagy tudattalanul, akkor valóban nem meglepő, ha a környezet ezt felismeri és igyekszik arról a helyről eltávolítani téged. Nem azért mert bántani akar, hanem mert látja azt, amit te nem, hogy az nem a Te helyed, az nem a Te sorsod... és ha más helyét és/vagy sorsát bitorlod - akár önkéntelenül is - annak súlyos következményei lehetnek. 
 
Ez eddig rendben is van.
 
De mi történik akkor, ha a magad helyén állsz és mégis jön valaki, aki megpróbál kilökni? ...akár többször is. Mert úgy gondolja, szüksége van arra a helyre... Vagy mert úgy érzi, az jár neki... Vajon ezért is jár számára a köszönet? Merthogy ő csak tükör lenne...? ...mitöbb iránytű?...és csupán a betolakodásával teremt lehetőséget számodra, hogy nagyvonalú és jó lehess? ...és ha áldozatot vállalsz azzal, hogy nem állsz ki magadért, hanem szó nélkül átengeded neki azt, ami valójában hozzád tartozik, akkor majd felemelő leszel? 
 
Valóban így van ez? 
 
Ha igaznak érzed az előbbieket, a következő kérdésem az: ki bántott? Mikor hitted el, hogy nincs jogod... hogy a másik minden körülmények között nálad fontosabb? ...és hogy a helyed bitorlásáért még köszönettel is tartozol? 
"... azért büntetlek, hogy embert faragjak belőled!" - ez a poroszos nevelés alapelve. A nevelés, amiért köszönet járt. (Régen az apáknak a verésért sok esetben a gyermeknek kezet kellett csókolni.) Ha részed volt valami hasonlóban, ideje végre abbahagyni mindezt és sem magadat, sem mást nem büntetni tovább. 
 
Éppolyan fontos és értékes vagy, mint a másik. De a saját helyed joga csakis a Tiéd és fontos megtanulnod tiszteletben tartani ezt jogot. A magadét is, nem csak a másikét. Élni vele felelősséggel és szabadon - mert ez a sorsod része, nem pedig az, hogy megköszönd, ha kilökdösnek. 
 
Csak tudd, hogy mi az, ami valóban hozzád tartozik... és tudd, hogy mi az, ami nem...
 
Szeretettel...