A figyelemről

2014. szept. 17.

 

Amire valóban figyelsz, azt nem tudod nem szeretni. Ez mindennek az alapja. Ha megtanulsz figyelni, beleérkezel a Szeretetbe. Ez a Figyelem a kulcsa a hangokkal, hangtálakkal történő munkának, de a hellingeri és minden valódi szereteten alapuló útnak is. A Figyelemnek térre van szüksége. Ezt a tér megteremtődhet például a hangok segítségével. És paradox módon akkor a legtapinthatóbb, amikor a hangok között megjelenik a csend. A Hellinger-állítások során ugyancsak egy Térrel és a térben dolgozunk, figyelmet és teret adva a szó nélküli szónak. A csendnek itt is hatalmas jelentősége van. 
 
Figyelni csak szavak nélkül lehet. 
A valódi csend nem hang nélküli némaság - ilyen csend nem létezik, mert ez a csend a teljes mozdulatlanság lenne, ami a létezéstől teljesen idegen. A valódi csend a szavak és gondolatok hiányérzet nélküli hiánya.
 
Ha beleérkezel ebbe a csendbe, akkor beleérkeztél a Figyelem állapotába. Onnan tudhatod, hogy ebben a Figyelemben vagy, hogy eltűnik belőled az ítéletalkotás. És megjelenik helyében a Szeretet. Nem mint érzés, hanem mint állapot. 
 
Figyelem és figyelem között hatalmas különbség van. Amikor figyelsz,és közben tele vagy a késztetéssel, hogy megfelelj... amíg figyeled a másikat és közben megütközöl annak hibáin... amíg figyelsz, de a figyelmed tárgya félelmet kelt benned, vagy elutasítást, vagy sóvárgást - addig valójában nem a másikra figyelsz, hanem a vágyadra, a félelmedre, az ítéletedre, a pillanatnyi szándékodra. Vagyis magadra.
 
A Figyelemben azonban valami egészen más történik. Létrejön egy valódi kapcsolat. Ebben a pillanatban megfeledkezel magadról. Odaadtad a teljes figyelmedet és fel sem tűnik, hogy eltűnt belőled a félelem, eltűntek a szándékok. Itt születhet meg az intimitás. Ezen a ponton érkezel bele a Szeretetbe. Ide vezet el a hangokkal végzett munka. És ebbe segítenek beleérkezni a Hellinger-állítások is...