Mi az, ami valójában hiányzik az életedből? Mi tehetne elégedettebbé? Hogyan töltheted meg élettel a mindennapokat? Milyen módon juthatsz túl az időről időre megjelenő fásultságon? Ezekkel a témákkal találtatok meg az utóbbi pár hétben. A másik téma pedig a szorongás volt. Hogy elkezdeni valami újat, mennyire nehéz. Hogy amikor nagy nehezen belevágtál végre, nem az öröm jött elő, hanem a szorongás... és így inkább mégsem folytatnád. Inkább hátralépsz, mert neked ez úgysem megy. 

Ami át tud segíteni a fentebbieken az a kapcsolat. Kapcsolat saját belső bölcs énedhez. Kapcsolat a külvilághoz, a körülötted lévőkhöz, az élethez... Semmi nem tudja pótolni ezeket a kapcsolódásokat. A hangok világa sem. Egyszerűen mert nem dolga pótolni. Csupán egy biztonságos közeget nyújt ahhoz, hogy megtörténhessen a kapcsolódás. Ez a kapcsolódás nem mindig könnyű, mert az igazi kapcsolat a valóság talaján áll, nem pedig a vágyakén. 

A hangok nem okoznak önmagukban semmit. Sem szorongást, sem oldódást, sem katarzist, sem örömet. A hangok csupán felfedik számodra, hogyan is vagy magaddal... és igen, megjelenhet a szorongás. Nem azért, mert a hangtér nem működik, hanem pontosan azért, mert igenis működik! Első lépésben megmutatkozik, ami van. Ha nem rettensz el, ha benne maradsz és folytatod, elindulhat végre a változás.

A hangok terében végzett belső munka, legyen az játék a dobokkal, vagy egy befelé figyelős hangfürdő élménye önmagában nem tesz csodát. Nem fog feltölteni értelemmel. Sem boldogsággal. De fokozatosan, a hullámvölgyeken, a félelmeken, a szorongásokon, az esetleges "bénázásokon" keresztül elvezet az örömteli kapcsolatokhoz. Belső bölcs énedhez, önmagad és a külvilág mélyebb elfogadásához.