AMIRE SZÁMÍTHATSZ:
NŐI ÚT - DE NEM CSAK NŐKNEK.
A dobkörbe játszani hívlak. Közös felfedezésre és játékra belső állapotaink, érzéseink ritmusban történő kifejezésére, közös ritmusok együtt-játékára – együtt, egymással. A kézi dobjáték a legősibb módja a dobolásnak. Gyökerei az ősi Egyiptomhoz és az ősi Izraelhez nyúlnak vissza, több ezer évvel ezelőttre, amikor a dobosok még nők voltak. Ők voltak azok, akik érzéseikben, gondolataikban és tetteikben őrizték nőiségüknek azt a bölcsességét, amely tudatában volt annak, hogy a valódi erő nem a vezetésben, hanem a követésben rejlik.
Tudatában voltak annak is, hogy az élet ritmusa nem az, ami kitalálható, hanem éppen ellenkezőleg, csupán felismerhető és követhető. Követhető a figyelem által, az érzések által, abban a kapcsolódásban, amelyben létezni tudunk.
A ritmus felfedezésének női útja távol áll a dobolásról alkotott eddigi képünktől, amelynek lényege, hogy a zenekar alap lüktetését adja a dob. A női dobolás ősi ösvényén ez éppen fordítva van. A dob nem irányít, nem meghatároz. Csak jelen van. Csak követ. Belekapcsolódik az élet szabad áramlásába.
FÉRFIAKNAK: A női ösvény korántsem azt jelenti, hogy ne lenne érdemes férfiként is a frame drummal megismerkedned – már csak azért sem, mert női és férfi része mindenkinek van. A hangokon és a ritmuson keresztül gyakorolva az együttműködést női részeddel és a többiekkel paradox módon mélyebb kapcsolatba kerülhesz saját Férfi részeddel is, s ez által kapcsolatod a nőkkel még harmonikusabbá válhat.