A Szív egy Dobgép - Dobolás, mint Terápia

A cikk fordítás a Psychology Today  Beszélgessünk a Traumáról c. rovatából, ami 2015. jan. 22-én jelent meg.  Szerző: Robert T. Muller Ph.D.  

Mi, a modern kor szülöttei vagyunk az utolsók a bolygón, akik számára  felfedetlen mindaz, ami az ősibb kultúrák által több ezer éve ismert: a dobolás tartalmaz egy terápiás lehetőséget a feszültség oldására, energiával való feltöltődésre fáradtság esetén, valamint az érzelmi sérülések csillapítására – állította Gary Diggins, az ontarioi hangterapeuta.


Amikor találkoztunk, izgatottsággal léptem be stúdiójába és le voltam nyűgözve a hangszerek százain, amelyekről fogalmam sem volt, hogyan kell rajtuk játszani. Dobok a világ minden tájáról. Didgeridoo-k, eső botok és más bennszülött hangszerek díszítették a falat. A felfedezés szándékával érkeztem ide, hogy megértsem a hangterápiás közösség lényegét, azt hogy miért választja oly sok ember a zenét, mint gyógyulási formát, ellentétben másokkal, akik a hagyományosabb mentálhigiénés megközelítést választják.


Az első dobélményem óta elkezdtem járni havonta hangterápiás foglalkozásokra: emberek összejönnek, hogy hangokat hozzanak létre azzal a szándékkal, hogy helyreállítsák a fizikai és mentális jóllétüket.


Diggins bevált hangterápiás gyakorlata az elsajátított tanulmányain alapszik, amelyet egy kolumbiai sámánnál, egy jungiánus pszichoterapeutánál, egy afrikai griotnál (mesemondó), egy ausztrál aboriginónál és néhány a Torontói Egyetemen tanító professzornál végzett. A kihívást az jelentette – mondta Diggins , hogyan lehet átkeretezni az ősi gyakorlatot úgy, hogy elérhető legyen szélesebb kulturális körökben is.


Diggins csoportfoglalkozásain a kliensek kapcsolatba kerülnek más dobosokkal és létrehoznak egy támogató, együttműködő zenei közösséget. Néhányaknak a pozitív behatás a közösséghez való tartozás érzéséből adódik, mások számára a dobolás fizikai cselekvéséből. Mindezekkel egy időben kapcsolódnak saját érzelmi élményükhöz.


Dr. Barry Bittman neurológus, aki a zeneterapeuta Christine Stevensszel együtt társfejlesztője a REMO dobkészítő és forgalmazó cég Egészséges Ritmus elnevezésű programjában, úgy találta, hogy a közösségi dobolás és a rekreációs zenélés növeli a test ráksejtölő sejtjeinek termelődését, csökkenti a stresszt és képes megváltoztatni a genomikai stressz markereket. Bittman azt állítja, hogy „a dobolás zenével kifejezi a biológiánkat, hangszereli az ellenállóképességünket, és képessé tesz arra, hogy beinduljanak a gyógyulási folyamatok."


Shari Geller pszichológus, aki a York Egyetemen tanít, azt állítja, hogy saját korai tapasztalatai  a dobokkal fellobbantották érdeklődését a dobolás gyógyulást elősegítő alkalmazása felé.


Azután, hogy Geller Bittmann-nal dolgozott az „Élet a Rákbetegség Mellett Elvonuláson” az Elme-Test Wellness Központjában Pennsylvaniaban, Geller kombinálni kezdte a munkáját  klinikai szakpszichológusként, az érzelmi fókuszált terápiás tréningjét, és a figyelemmel teli tudatosságot a csoportos dobolások alatt, mindezt egyetlen programban, amit elnevezett Terápiás Ritmus és Figyelemmel Teli Tudatosságnak (TRMTM – Therapeutic Rhythm and Mindfulness).


Tanulva a technikákat és a kombinálásukat az ő klinikai  ismereteivel, felfedezte, hogy a gyógyulás képes megjelenni, amikor az érzelmek felerősödnek a zenélésen keresztül. Geller azt mondja, hogy a zenélés nagyobb könnyedséggel engedi az embereket haladni saját traumájuk feldolgozásában és ahogy haladnak a tudatos figyelemmel végzett dobolásban, képessé válnak kifejezni bonyolult érzelmi állapotokat.


Azok, akik depresszióval, szorongással, vagy traumával küzdenek, sokkal intuitívabban és szabadabban kommunikálnak a zenén keresztül. Vannak, akik úgy találják, hogy a csoportterápia dobolással kombinálva hatásos, ahogy hoz egy kortárs megközelítést a mentális egészség felé, az érzések kreatív és nem-ítélkező kifejezésével együtt.



Szerző: Robert T. Muller Ph.D.  Fordította: Lélekkapu


A cikk eredetije itt olvasható.