Hiányzik a mágia. Az érzés, hogy hatni tudok, hogy varázserőm van. Hogy tisztán látok és hiányzik a tudat, hogy befolyással bírok az életre. Nem csak a sajátomra, a tiédre is. Hiányzik az érzés, hogy különleges vagyok, annyira különleges, hogy akár ki is forszírozhatom az élettől mindazt, amire úgy érzem, szükségem van. Mert megérdemlem a jobbat. Mert nekem is jár… kicsivel több a jóból. Sőt, inkább sokkal több. Járhatnék titkos társaságba. Lehetnék beavatott. Fejtegethetném a titkos tanokat és mennyi embert meggyógyíthatnék és még többet megjavíthatnék! Csupa jót tehetnék a világgal! Lehetnék guru is. Mester a Körben. Ülhetnék az asztalfőn és tudnám, egészen bizonyosan tudnám, hogy mindez jó. A kör az jó. Hiszen itt van a teljesség ebben a körben. Neked is megmutathatnám, hogyan tartozz ide. De csak ha készen állsz rá és ha már megérdemled….

Lelkünk legmélyén van egy sötét folt. A tiéden is. Egy mindent elnyelő néma hang. Ez valójában a hang hiánya. A zűr ürege, a mélységes fekete lyuk, melyben az anyag elvész, és ahonnan a fény sem tud kiszabadulni. Belecsöppenve a lyukba kínzó, ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy megtöltsd magaddal, mert a hang hiánya elviselhetetlen. Vágyod a vágyat. Mint lepke a gyertyafénybe repülsz bele a sötétbe. Oda, ahol növekszik a káosz és a kevés benned egyre többre tör. Végtelen izgalmas világot találsz ott. Látsz, hallasz és érzel - másképp, mint mások. Szűnni kezd a hiányérzeted. Érezni kezdesz egy erőt, amely mélyebbre húz, te pedig örömmel mozdulsz vele… és időnként átjár az eufória. A kevés benned egyre többre tartja magát és végül már mindent akar. Leginkább irányítani a sorsot, amely a sötét foltban elmerülve szerinte kizárólag tőle függ….Legalábbis ebben a hitben él. S ha elég mélyre merülsz a foltban, az ott működő erő megjutalmaz, odadja ajándékait, mert megérdemled. Mert jár neked. Eufórikus érzés, amikor megkapod.

Azonban kicsivel később ismét ott tátong lelkedben a hiány. Vágyod a következő vágyat, visszamerülsz a sötét űrbe és kezdődik minden elölről. Nagyobbat vágysz, mélyebbre merülsz, többet érzékelsz – természetesen másképp. Megkapod, amit kiforszíroztál, újabb eufórikus öröm – majd még nagyobb tátongó űrré alakul az újabb hiány. És mindezt csakis a közjóért. Mert ha még ezt is megkapod, akkor mennyivel többet tudsz majd adni… hitelesebb és vonzóbb leszel… és biztosan többen követnek majd a sikerbe, mert az is fontos. Csak még egy kicsivel több képességet, csak még egy kicsivel több mágiát! Így megy körbe-körbe a fausti pokoljárás.

De mi az a varázslat, amelyre annyira vágyunk, hogy akár a jószándékkal kikövezett, pokol felé vezető útra is rátévedünk? Talán a Hiányérzet mágiája. Vagy a Többet nekem mágiája. Esetleg a Különb vagyok mágiája.

Azért van itt más is. A Valóság mágiája. Amivel nem akarsz hatni, mégis hatsz. Ott van minden áldott nap veled. Például amikor elmosolyodsz és visszamolyosognak rád. Amikor szerettednek jó éjt kívánsz. Amikor egyszercsak váratlanul megsímogatod a gyermeked. Amikor megérintesz valakit. Amikor önmagadról megfeledkezve figyelsz a másikra. Amikor belefeledkezel a főzésbe, a játékba, a kertészkedésbe vagy bármely más mindennapos tevékenységedbe. Amikor elmerülsz az életben, akkor ott van a mágia. A kapcsolataidban. A kisugárzásodban. A lényedben. És ott van a szitokszavakban is, ott a hangos”Jó napot!” mögötti csöndesen meghúzódó „Rohadj meg!” gondolatában. Ott van az aggodalmaidban a félemeidben és a kellemes-kellemetlen élményekben mind, amelyek hatással vannak rád, s amellyel hatással vagy a környezetedre.  Ott van mindenben, ami Te vagy. A Valóság mágiája minden pillantban körbevesz. De nem irányítja a sorsot és nem tulajdonít jelentőséget a hiányérzeteknek. Nem megoldja az életet, hanem hatással van annak minőségére. Nem hatni hanem élni tanít. A Valóság mágiájának törvénye, hogy „Semmi nem jár. Viszont minden ami van, ajándék.” (Az idézetért külön köszönet Kövesdi Krisztinának.)

Ezt tudja az a mágia, amivel szabadon élhetsz és közben nem adod el a lelked. 

2014.  május 9.