SIKERÉLMÉNYEK SORA
avagy egyenes út a boldogtalanság felé

Ki szeretne holnap boldogtalan lenni? Tegye fel a kezét! És ki akar ma sikerélményt?

Rémhír következik: Nem, nem elírásnak szántam címet! És nem, nem őrültem meg.

 

Valójában sokkal inkább az az őrület, amit a célok és sikerélmények hajszolása jelent: egyenes utat a boldogtalansághoz. Az is elmondom, miért. Ami most következik, nem elmélet és nem filozófia.
Egyszerű megfigyelés és gyakorlat, ami működik.

 

RÖVID ÁTTEKINTÉS


Az élet nagyobb részét a sikerek és kudarcok mezsgyéjén éljük. Apró gyermekkorunktól kezdve kitűznek elénk célokat. Ha elérjük – pl. ajtókilincs, szobatisztaság, jó jegyek az iskolában, stb. – az sikerélmény, akkor örülnek nekünk, értékelnek bennünket a teljesítményünkért, mi pedig velük örülünk és legközelebb is meg akarunk majd felelni az elénk rakott céloknak. Ha viszont nem jön össze a dolog, az kudarc. Ilyenkor vagy bosszúságot, vagy szomorúságot okozunk a környezetünknek. Vagy ami még rosszabb: csalódást. Általában mire az érettségiig eljutunk, már megtanultuk a leckét: képesek vagyunk az előbbiekre egyedül is: ha sikerül, amit kitűzünk, örülünk és boldogok vagyunk, olyankor elég jónak érezzük magunkat. Ha viszont nem, az csúfos kudarc. Csalódás. Szégyen. Szembesülés azzal, hogy nem voltunk elegek.  


INGATAG BOLDOGSÁG


Jól hangzik az a mondás, amit nemrég olvastam a neten, hogy „Én sosem vallok kudarcot! Csupán tapasztalatot szerzek.” De valóban így van ez? Tegyük fel, hogy mindent megteszel, amit tudsz a sikerért. Beleadsz apait, anyait… és mégsem jött össze. Hm… CSUPÁN tapasztalat vagy kudarcérzés ÉS tapasztalat? Számodra mi a valóság?


Én úgy látom, nincsenek sikerélmények kudarcok nélkül. Nem ismerek egyetlen olyan embert sem, akinek csak sikerélményei lennének, kudarca pedig soha. Ugyanakkor találkoztam olyanokkal, aki inkább kudarcként élik meg az életüket, akkor is, ha időnként voltak sikerélményeik. Ők nagyon boldogtalan emberek. Az előbbiek boldogságérzete pedig a sikerek és kudarcok függvénye. Ami bizony eléggé ingatag boldogság. Úgy is mondhatnám: hullámzó boldogtalanság.


ELTŰNŐ SIKERÉLMÉNYEK


Pár napja beszélgettem egy barátommal a célokról, sikerekről és a boldogságról. Arról, hogy vajon összefügg e mindez. Akkor villant át bennem, amit rögtön ki is mondtam: az utóbbi időben eltűntek az életemből sikerélmények.

Lelombozóan hangzik, ugye?
A valóság viszont az, hogy ez az állapot egyre több öröm és egyben a maradandó boldogság forrása.


Végigtekintettem a korábbi időszakomon, amikor a céljaimmal foglalkoztam. Akkoriban rengetegszer éreztem a feszültséget a gyomromban. Szorongtam. Azt gondoltam, a célom elérésén múlik a biztonságom. Volt, hogy éjszaka is csak forgolódtam… Pörögtem – szó szerint – a megoldáson, azon, hogy mit és hogyan kellene még tennem, hogy sikerüljön. Pocsék időszak volt. Feszült voltam, állandóan fáradt és úgy éreztem, sosincs időm semmire. Egyre vacakabbul éreztem magam.


Volt egy pont, amikor elegem lett mindebből. Csendet teremtettem és lelassítottam abból a pörgésből, amit gerjesztettem azzal, hogy az a dolog – a többivel együtt ;-) – sikerüljön. Kinyitottam a tenyeremet és elengedtem, amit előtte olyan fontosnak éreztem. 


Lehet élni célok és sikerélmények hajszolása nélkül is a mindennapokat, a lehető legegyszerűbben, görcsölés nélkül. Sőt, megfelelési kényszer nélkül élni valójában csak így lehet. Választhatod a jelent –  a jövőhöz kötött félelmek és sóvárgások helyett. Bőven elég azzal a helyzettel és feladattal foglalkoznod, – vagy éppen nem foglalkoznod  – ami  megtalál. (...és nem kell keresned.) A jelen valósága sokkal izgalmasabb a jövőhöz kötödö céloknál. Ha a sikerek és kudarcok mentén mozogsz, talán felelőtlenségnek érezheted mindezt. Pedig nem az. Ugyan a célok elengedésével eltűnnek a sikerélmények és vele együtt eltűnnek a kudarcélmények is. Mindez azonban nem a passzivitást jelenti. És főleg nem a lustaságot. Csupán annyit, hogy ettől kezdve nem "akaromból" cselekszel, hanem "engedemből" mozdulsz az életeddel. A jelenben. Ez a flow.


A flow-ban sikerélmények (és kudarcélmények) helyett élmények vannak. Éled a mindennapokat az életed pedig megvalósítja a maga céljait a maga természetes módján – mert végre hagyod. Ez a flow. Ugyanezt fejezi ki a Tao is. Ajándék, amikor mindez megtörténik. Nem azért, mert várod.  Nem azért, mert kiérdemelted. Nem azért, mert megdolgoztál érte. Egyszerűen azért, mert jelen vagy. 


Nincs nagy varázslat. 
Az életed céljait magánál az életnél szerencsére nem tudhatod jobban.
Ezért valójában mindössze egyetlen dolgot fontos megtanulnod: azt, hogy bízhatsz benne.