Aurum

Csillagok születnek és múlnak el

2015. február 21.

Tegnap egy barátomtól kaptam egy linket. Online planetárium, ami megmutatja a tartózkodási helyed felett lévő csillagokat, csillagképeket. Körbe tudsz nézni pont úgy, mintha a kertedben, a teraszodon vagy az utcán, esetleg a házad tetején forognál és néznél szét az égen.

Néztem a csillagokat, az apró fényesebb és kevésbé fényes kis pontokat, amelyek valamiféle, számomra alig ismert rendszer szerint összekapcsolódnak. Csillagképeket, ha úgy tetszik csillagcsaládokat alkotnak. S ezek a családok egytől egyig a legkülönfélébb minőségeket hordozzák. Mert nincs két egyforma csillag. Mindegyik felszíne, összetétele egy kicsit más, mint a többié. Nincsenek egyforma kapcsolódások sem. De vannak hasonlóságok, közös vonások, közös minták. Csillagok, sőt csillagrendszerek keletkeznek és múlnak el… Csak úgy, mint mi magunk...

It's My Life

2014. szeptember 30.

Nézem, ahogy Rúzsa Magdi mindössze 21 évesen teljes erőből, magabiztosan és felszabadultan tolja az It's My Life-ot. "Ez az Én Életem / Most vagy soha / Nem fogok örökké élni / Csak élni akarom az életem, amíg élek..." Az egész előadás úgy ahogy van, magával ragad még egy youtube videón keresztül is... (...mit művelhetett ott Magdi személyesen???)

Mindez megérintett bennem valamit nagyon mélyen. Ebből adódóan, amit most írni fogok, az meglehetősen személyes lesz.

Emlékszem arra a fiatalkori énemre, aki gátlások, gúzsba kötő félelmek és szorongás nélkül vágott bele kapcsolatokba, költözésbe, házasságba, állásinterjúba, utazásba, vállalkozásba... mindezeket tapasztalat és sok esetben megfelelő tudás hiányában. Kérdések nélkül... mert a kevéske tudás akkoriban vakmerően a Mindent jelentette, mert akkor és ott "Ez (volt) az Én Életem - It's My Life"...

Veszteség és gyász

2014. szeptember 19.

Mindannyiunkat érnek kisebb-nagyobb veszteségek. Most a nagyobbakról szeretnék írni és az azt követő gyászról. Az előbbi nélkül nem lehetséges, az utóbbi nélkül meg nem szabadna leélni egyetlen életet sem. A gyász nem csupán a hozzátartozóink halálát illeti meg, hanem minden nagyobb fájdalmas veszteséget is. A haláleseteken túl lehet ez akár egy baleset, megszakadt várandósság, elveszített egzisztencia, megrázó trauma, válás, bármiféle érzelmi vagy anyagi lenullázódás.

A gyásznak ereje és méltósága van, hiszen pont azt a folyamatot foglalja magába, amikor szembenézel a veszteség felett érzett hatalmas fájdalmaddal, amikor számvetést készítesz és átdolgozod magadban azt az életszakaszt, amit a veszteség tárgya jelentett. A gyász lezárás és elengedés is egyben. Anélkül, hogy ezen végig mennél, nem lehetséges nyitott szívvel átlépni az újba, mert a gyász nélkül nem leszel képes elfogadni később az élet ajándékait.

Az előbbiek ellenére elfelejtettünk gyászolni.

A figyelemről

2014. szept. 17.

Amire valóban figyelsz, azt nem tudod nem szeretni. Ez mindennek az alapja. Ha megtanulsz figyelni, beleérkezel a Szeretetbe. Ez a Figyelem a kulcsa a hangokkal, hangtálakkal történő munkának, de a hellingeri és minden valódi szereteten alapuló útnak is. A Figyelemnek térre van szüksége. Ezt a tér megteremtődhet például a hangok segítségével. És paradox módon akkor a legtapinthatóbb, amikor a hangok között megjelenik a csend. A Hellinger-állítások során ugyancsak egy Térrel és a térben dolgozunk, figyelmet és teret adva a szó nélküli szónak. A csendnek itt is hatalmas jelentősége van.

Figyelni csak szavak nélkül lehet.

A valódi csend nem hang nélküli némaság - ilyen csend nem létezik, mert ez a csend a teljes mozdulatlanság lenne, ami a létezéstől teljesen idegen. A valódi csend a szavak és gondolatok hiányérzet nélküli hiánya.

AURUM INTERIOR - A BELSŐ ARANY

Régebbi írások